Sokat hallom mostanában: “Te olyan erős vagy!”, “Légy erős!”, “Erősnek kell lenned!”… Igazából nőként sose volt célom, hogy erős legyek, egyszerűen erre vitt az élet. És itt nem a fizikai erőről beszélek, hanem a lelki erőről, ami szükséges a túléléshez. Te mikor érzed azt, hogy erős vagy?
Úgy látom, sokszor tévesen értelmezzük az erő fogalmát. Ha te is ahhoz a generációhoz tartozol, aki sokat hallotta, hogy: ‘ne sírj, katona dolog’, vagy ‘a fiúk nem sírnak’, akkor neked is azt tanították: az az erős, aki magába fojtja és nem fejezi ki az érzéseit. Valójában csak nem voltak eszközeink ahhoz, hogyan kezeljük az érzéseket, hogyan legyünk jelen velük – önmagunkkal vagy másokat megtartva.
Az ellentétek tánca
Az univerzum és a testünk is ellentétpárokból épül fel. Yin és Yang. Nő és Férfi. Hold és Nap. Éjszaka és Nappal. Világos és Sötét. Ezek az erők egymás nélkül nem léteznének, mégis sokszor csak az egyiket (a Yangot, az akarást, a feszítést) tartjuk értékesnek.
A tapasztalatom az, hogy hajlamosak vagyunk átbillenni és megragadni az egyik oldalon, és onnan nehezen mozdulunk ki. Ami igazából nem feltétlenül baj, hiszen mindenkinek megvan a maga erőssége. A lényeg mindig az, hogy egyensúlyt találjunk és abból működjünk.
A probléma ott kezdődik, mikor teljesen beleragadunk az egyik állapotba, és nagyrészt abból reagálunk, kibillenve az egyensúlyból.
- Például, ha túlnyomóan a Yang (az aktív, cselekvő) oldalunkon ragadunk: akkor is hajtjuk magunkat, amikor már régen pihennünk kellene. Ingerültek leszünk a legkisebb fennakadásra is, kontrollmániássá válunk, és a környezetünkkel is „katonásan” kezdünk viselkedni. Az ilyen típusú erő valójában feszültség, ami előbb-utóbb töréshez vagy kiégéshez vezet.
- Ha pedig túlságosan a Yin (a passzív, megengedő) oldalunkon ragadunk: nehezünkre esik kiállni magunkért, halogatunk, és hagyjuk, hogy az események vagy más emberek döntései sodorjanak minket. Ilyenkor az erő hiánya miatt tehetetlennek érezzük magunkat a körülményekkel szemben.
A rugalmas erő: az önuralom
De képzeld csak el, hogy milyen lenne, ha könnyedén tudnád a benned rejlő lehetőségeket kamatoztatni, és a helyzettől függően tudnál a különböző állapotok között váltogatni? Milyen lenne, ha az erő nem egy páncél lenne rajtad, amit soha nem vehetsz le, hanem egy rugalmas eszköz a kezedben?
Ha nem azért lennél „erős”, mert nincs más választásod, hanem azért, mert tudatosan uralod a belső állapotodat. Ez az a pont, ahol Seneca szavai értelmet nyernek: „A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem zsigerből, ösztönösen reagálsz a világra. Észreveszed az automatikus reakciódat – például azt a fojtogató dühöt egy igazságtalanság láttán –, de ahelyett, hogy hagynád magad elragadni, képes vagy egy pillanatnyi szünetet tartani. Ebben a szünetben születik meg a szabadságod: kontrollban tartod a feltörő indulatot, és képes vagy higgadtan, diplomatikusan, a saját értékeid mentén válaszolni.
Ez a fajta önuralom nem az érzések elfojtása, hanem a belső energiáid feletti tudatos kormányzás. Önmagunkat uralni annyit tesz: felismerem, mi történik bennem, és én döntöm el, hogyan reagálok rá. Nem a fáradtság rángat, nem az indulat beszél belőlem, és nem a tehetetlenség bénít meg. Kapcsolatban maradok magammal a kényelmetlen pillanatokban is. Ehhez azonban először meg kell ismernünk a testünk jelzéseit, és meg kell találnunk azt a stabilitást, amiből ez a váltás lehetségessé válik.
Egyensúly a matracunkon és az életben
Hogy ezt a képességet kifejlesszük, meg kell ismernünk a bennünk lévő két minőséget:
A Yin az alapozás. Ez az a csendes pillanat, amikor megállsz és figyelsz. Amikor nem akarsz azonnal megoldani mindent, hanem adsz magadnak időt az érzékelésre. A Yin gyakorlás során megtanuljuk, hogyan maradjunk jelen a feszültségben anélkül, hogy menekülni akarnánk. Ez teremti meg azt az idegrendszeri biztonságot, ahol a valódi erő megszületik. Itt dől el, hogy szétesünk a nyomás alatt, vagy stabilak maradunk.
A Yang pedig a fókuszált cselekvés. Amikor már nem a túlélésért küzdesz, hanem tudatosan irányítod az energiáidat. Stabilan, erősen, de felesleges túlfeszítés nélkül. A Yang tanít meg arra, hogyan tartsuk meg magunkat a terhelés alatt úgy, hogy közben nem veszítjük el a kapcsolatot a belső békénkkel.
Miért fontos ez most, tavasszal?
A tavasz az ébredés ideje, de ez az átmenet gyakran fájdalmas és fárasztó. A természet „yangosodik”, minden hajt és tör felfelé, mi pedig sokszor bűntudatot érzünk, ha nem tudunk vele száguldani. A tavaszi fáradtság valójában a testünk segélykiáltása: „Kérlek, lassíts még (Yin), megteremtve a helyet az ébredő Yang energiáknak!”
Ha csak kávéval és akaraterővel próbáljuk átnyomni magunkat ezen az időszakon, azzal pont azt a régi, elfojtó „erőt” tápláljuk, amiről korábban írtam.
Ébredő Erő – Találkozzunk a szőnyegen!
A YinYang jóga workshopon pont ezekkel a minőségekkel foglalkozunk. A soron következő tavaszi workshop témája az ébredő erő, ahol együtt mozdulva a természettel előhozzuk a bennünk szunnyadó energiát. Ezen a foglalkozáson nem „wellness-jógát” kapsz és nem is a külvilágnak akarunk megfelelni, hanem belül építkezünk. Olyan gyakorlást raktam össze, ahol:
- Megtapasztalod a Yin csendes erejét és az önszabályozás művészetét.
- Átéljük a Yang tudatosságát, ahol az erő fókusszal és nem görcsös akarással párosul.
- Egy hazavihető feladatlap segítségével pedig reflektálhatsz önmagadra, hol billensz ki a hétköznapokban, és hogyan tudod ezt az egyensúlyt visszaállítani.
Ne azért gyere, mert erősebbé akarsz válni. Gyere azért, hogy megtanuld úgy uralni önmagad – odafigyeléssel, megértéssel, – hogy közben végre nem kell harcolnod magad ellen.
Ha megszólított a téma, szeretettel várlak, akár tapasztalt jógásként akár kezdőként.
Ha pedig érdekel a munkásságom, iratkozz fel a hírlevelemre és maradjunk kapcsolatban!
