Én, mint “kitartó jógás”, nekem alap, – mivel érzem, tapasztalom és folyamatos kapcsolatban állok önmagammal – hogy a testünk tárolja a múltunkat, a traumáinkat és ha valami nem stimmel, akkor a test mindig jelez. Ahhoz hogy értelmezni tudjuk ezeket a jeleket, meg kell tanulnunk észrevenni és érzékelni őket.
Ma már rengeteg kutatás, könyv, bizonyíték van, ami alátámasztja ezt a témát és egyre többet foglalkozunk ezzel.
Nem egyszer hallottam már, hogy valaki azért nem jógázik, mert egyből sírva fakad bármilyen ászanát vesz fel. Velem is előfordult és az óráimon is mondták már, hogy kicsordult a könny, de nem azért, mert kínozzuk magunkat, hanem mert ott felszakadt és megindult valami. Ez teljesen természetes dolog, hiszen a jóga során testileg-lelkileg dolgozunk magunkon, a jógának is traumaoldó hatása van. Az egész energetikai rendszerünket megdolgozzuk vele.
Az idegrendszer a kulcs
Az is teljesen egyértelmű számomra, hogy az idegrendszerünk a kulcs. Biztos neked is volt már olyan, hogy csak automatikusan reagáltál egy szituációra, nem is gondolkoztál, aztán csak kijött valami. De lehet, hogy utólag úgy érezted, hogy “gáz voltál”, nem is azt akartad volna mondani, nem úgy gondoltad, tényleg csak egyszerűen jött. Vagy amikor hirtelen, nem is tudod mi történik, csak azt érzed hogy lebénít a szorongás, pedig nem történt semmi olyan dolog, ami okot adhatna rá.
Ezek az automatizmusok is az idegrendszerünkkel állnak összefüggésben. Az idegrendszerünkben raktározódnak a traumáink is. Tehát a kulcs az, hogy “átírjuk” az idegrendszerünket, tulajdonképpen átállítjuk magunkat. Hogyan? Rengeteg módszer áll ma már rendelkezésre.
Azt azért itt zárójelben megjegyezném, hogy ez egy folyamat, amin dolgozni kell és nem két varázspálca suhintással történik, ahogyan a mai világban sokan azt elképzelik.
Miért nem felejt az idegrendszerünk?
A modern orvostudomány kutatásai is igazolják, hogy a trauma nem csak egy emlék a fejünkben. Amikor valamilyen megrázkódtatás ér minket, a testünk azonnal védekező üzemmódba kapcsol. Ha akkor nem tudjuk elvezetni magunkból a feszültséget (mert leblokkolunk vagy elnyomjuk), az agyunk parancsára az izmaink és a fasciánk szó szerint bezárják, tárolják ezt a töltetet.
Itt jön a képbe a csípőnk, amire spiri berkekben gyakran mondják, hogy ott tárolódnak a traumáink. Anatómiailag itt található a psoas, amit pedig úgy szoktak hívni, hogy a “lélek izma”. Magyarul ez a csípőhorpasz izom, ami közvetlen összeköttetésben áll az agyunk „vészcsengőjével”, az amygdalával. Ez az izom összerándul, ha félünk vagy stresszelünk – ez az ősi „harcolj vagy menekülj” reflexünkkel áll kapcsolatban.
A modern ülő életmódunk miatt ez az izom megrövidülhet, ha krónikus stresszben élünk pedig folyamatosan feszült marad a mindennapokban, akkor is, ha épp nincs mitől félnünk. A modern ember számára a krónikus stressz a munkahely, a határidők, családi konfliktusok, amik összegyűlnek + a mozgásszegény életmód is rátesz még egy jó nagy lapáttal. A csodás emberi test nem arra lett kitalálva, hogy 40+ órát üljön, hanem arra hogy mozogjunk.
Miért sírunk jóga közben?
Amikor egy mélyebb csípőnyitó pózban (mint például a galamb) percekig benne maradunk, a kötőszövet (fascia) elenged. Mivel a fascia tárolja a traumák lenyomatát, a fizikai oldással együtt jöhet az érzelmi gát felszakadása is. Nem a póz fáj, hanem az, amit eddig ott tartogattál. Lehet, hogy feljönnek érzések, akár emlékek is. De az is lehet, hogy fogalmad sincs mi történik és miért. De kell azt tudnod? A lényeg, hogy valami oldódik és ez pont elég.
Fascia és idegrendszer
(Egy kis kiegészítés a jobb érthetőség végett.) Ez a kettő szoros összefüggésben van egymással. A fascia az idegrendszer egyik legnagyobb érzékszervi szerveként funkcionál. Tehát egyszerűbb, ha azt mondjuk: a test mindenre emlékszik.
Mi a megoldás?
A jó hír az, hogy ahogyan a test képes “raktározni” a feszültséget, ugyanúgy képes az elengedésre is. A kulcs a türelem és a fokozatosság, hiszen nem akarjuk az idegrendszert egy újabb sokknak kitenni azzal, hogy túl erősen feszegetjük a határait.
- Tudatos jelenlét (Mindfulness): Az első lépés mindig az észlelés. Tanuld meg megfigyelni, hol feszül a tested, amikor stressz ér. Összeszorul a gyomrod? Megkeményedik a vállad? A felismerés már fél gyógyulás.
- A fascia hidratálása és mobilizálása: A jóga vagy más mozgásformák segítenek abban, hogy a kötőszövet újra rugalmassá váljon. A Yin jógában hosszú ideig kitartott pózok lehetőséget adnak a mélyszöveti oldásra.
- Légzőgyakorlatok: A légzés az egyetlen közvetlen „kapcsolónk” az autonóm idegrendszerhez. A hosszú kilégzések aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert (pihenés és regeneráció), ami jelzi a psoasnak és a fasciának, hogy biztonságban vagyunk, leengedhetik a védőpajzsot.
- Rendszeres mozgás, ami örömet okoz: Az edzés nem kell, hogy büntetés legyen. A mozgás, a tánc vagy a szabad mozgás segít „kirázni” a napközben felgyülemlett töltetet. Mozogj minden nap minél többet!
Azt ne felejtsd el, hogy mindenkinek más jó, mindenkinek más válik be. Ha neked valami nem jött be, akkor menj tovább, próbálj ki más technikákat!
És azt se felejtsd el, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik. Ez egy rétegenkénti munka, mint amikor egy hagymát pucolunk. De minden egyes óra a matracon, minden egyes mély lélegzet és minden megengedett könnycsepp közelebb visz egy szabadabb, könnyebb és teljesebb létezéshez.
Ajánló
Ha szeretnél a témában elmélyülni, ezeket ajánlom:
Könyvek:
- Dr. Máté Gábor – A test lázadása – Ismerd meg a stressz okozta betegségeket!
- Dr. Máté Gábor – Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban.
- Giorgio Mambretti & Jean Séraphin – Orvostudomány a feje tetején
- Bessel van der Kolk – A test mindent számontart
- Peter A. Levine – A tigris ébresztése – Hogyan dolgozható fel a trauma?
- A generációs traumákról: Mark Wolynn – Örökölt családminták – Felmenőink traumáinak hatása életünkre és a gyógyulás útjai
- És még sok más…
Film:
- A trauma bölcsessége (The Wisdom of Trauma) – Dokumentumfilm.
